5 végzetes hiba, amit írók regénytervezés közben elkövetnek

Miért érvényesülnek nehezebben a magyar írók a piacon, amikor épp olyan tehetségesek és gyakorlottak (valamikor még gyakorlottabbak is), mint a külföldi szerzők? Talán a regénytervezés a kulcs?

---

Az írók helyzete foglalkoztatott, amikor megszületett a Regénytervező kurzus ötlete. Ma már kevesebb az előítélet a magyar szerzők műveit illetően, az olvasók megtapasztalták, hogy a magyar írások sem maradnak le minőségben. Ettől függetlenül általában még mindig nagyobb figyelem irányul a külföldi regényekre, és ebben szerepe van a közösségi médiának és a marketingnek is, de annak is, hogy itthon miképpen működik a könyvpiac, és hogy a szerzők hogyan fognak neki regényük kidolgozásához.

A regénytervezés külföldön egy bevett módszer, míg idehaza meglepőnek számít.

Itt nem fejteném ki bővebben a könyvpiac és a pályázás módjának különbségeit, viszont kitérnék pár szempontra, ami már a tervezési fázisban befolyásolhatja a regényed sikerét.

Persze sok hibát ki lehet javítani utólag szerkesztéssel, de rengeteg időt és munkát spórolhatsz meg, ha néhány fontos szempontot már írás közben tisztázol magadban. Emellett valamikor az alapkoncepció olyan rejtett problémákat hordoz, amelyeket csak teljes újragondolással lehet kiküszöbölni. Előfordulhat, hogy nem ismered fel a rejtett hibát, csak érzed, hogy valamiért nem működik a kézirat, ez pedig hosszabb időre leblokkolhat.

A regénytervezés és a banánhéjak

1. Nem gondolod át a regényed kulcselemeit

Vannak szerzők, akik előre megtervezik a regényük cselekményét, mások eleinte még a történet fő irányában sem biztosak, azt írás közben fedezik fel.

A regénytervezés nem arról szól, hogy kötelező előre kitalálnod a teljes cselekményívet és minden fordulatot. Ám legalább az első vázlat elkészülte után már át kell gondolnod, hogy ki a főszereplőd, neki mi a célja, mi a történet tétje, mik az akadályok. Emellett tudatosítanod kell, hogy milyen író ígéreteket teszel le a történet elején, és hogy az alapszituációból mely elemek fogják bevonzani az olvasókat.

Ha ezeket a kérdéseket a szerző nem tisztázza magában, már írás közben komolyan félreviheti a történetet.

2. Nem ismered a zsánered és a történeted előképeit

Kezdő írók körében él még egy olyan tévhit, hogy az a legeredetibb és legkreatívabb történet, ami semmilyen zsáner szabályainak nem felel meg, és igazán egyetlen zsánerbe sem lehet besorolni. A hit mögött néha az áll, hogy az író nem ismeri mélyebben a zsánereket, sem az azokba tartozó meghatározó kortárs műveket.

Valóban rendkívül egyedi és izgalmas írásokat tudsz alkotni, ha játszol a zsánerekhez kapcsolódó toposzokkal, klisékkel, olvasói elvárásokkal, esetleg zsánereket vegyítesz. De a hasonló kísérletekhez szükség van olvasottságra és tudatosságra. Ezek nélkül az író sokszor éppen, hogy hajlamosabb kliséket használni az írásában, csak öntudatlanul, és nem olyan formában, hogy ha nem is eredeti, de legalább szórakoztató legyen a végeredmény.

3. Nem fejleszted tovább a sablonos karaktereket

Az olvasók egy részének olyannyira fontos a főszereplő és a jelentősebb szereplők, hogy nem is nagyon képes élvezni egy olyan regényt, amelynek a főhősét taszítónak, irritálónak vagy unalmasnak tartja. Általában még ha ellenszenves vagy elítélendő is egy főszereplő, az olvasót érdekelni fogja a sorsa, ha hitelesen és izgalmasan van megrajzolva. Ezért rajonganak az emberek olyan művekért is, amelyek antihősökről szólnak.

Ennek kapcsán is előtérbe kerül a zsánerismeret, hisz enélkül nem fogod felismerni, milyen karakterek számítanak laposnak és klisésnek. Például manapság sok főhősnek adnak sötét múltat vagy traumát, amivel nincs gond, de az baj, ha mindössze ez az egyetlen érdekes a karakterben, egyébként meg teljesen sablonos figura.

Általában sokkal életszerűbb szereplőket képes az író akkor alkotni, ha ismerős regényszereplők helyett inkább valós emberekről mintázza őket.

4. Nem próbálsz az olvasó fejével is gondolkozni

Természetes, hogy a szerző mélyen benne van a saját írásában, úgy is érezheti, hogy benne él a történetben, és a karakterekkel együtt kalandozik és lélegzik. Rengeteg plusz tudása van a világról és a szereplőkről, és érzelmileg is sokkal jobban kötődik hozzájuk, mint ahogyan az olvasó fog.

Lesznek a történetedben olyan elemek, amelyek számodra sokkal érdekesebbek lesznek, mint az olvasó számára, és ezzel nincs is semmi gond, mindaddig, amíg az olvasónak izgalmas részek nem szorulnak teljesen háttérbe.

Sokszor az író túlságosan közel van a szövegéhez, hogy meg tudja állapítani, mi benne az igazán egyedi és vonzó, és olykor emiatt épp azokat az elemeket nem dolgozza ki vagy teszi rendszeresen félre, amiért az emberek megvennék a regényét. Általában úgy hiszik, hogy elég ezen akkor elgondolkodni, ha pályáznak egy kéziratukkal, vagy a fülszöveget írják hozzá, ám ha ezeket a kérdéseket az író nem teszi fel magának már az írás során, az dramaturgiai problémákat okozhat, és az olvasói úgy érezhetik, hogy egész mást kaptak a történettől, mint amit vártak.

5. Hosszú távú írói blokk esetén nem kérsz segítséget

Sokszor ha elakadsz, elég, ha hagyod a történetet érlelődni. Pihenteted pár hétig, esetleg egy másik szövegen dolgozol, és ha visszatérsz hozzá, friss szemmel könnyebben meg tudod ítélni, hogyan tudod továbbfűzni a cselekményt. Viszont előfordul, hogy a szerző hónapokra, évekre megreked egy kézirattal, és nincs ötlete, hogyan folytathatná vagy hozhatná helyre.

Ilyenkor sokat segíthet, ha átbeszéled a történetet egy ismerőssel vagy bétával. Már önmagában az is segíthet az ötleteid rendszerezésében, ha mesélsz a regényed cselekményéről, és átgondolod, mi okozhatta az elakadást.

Ám fontos leszögezni, hogy egy író barát vagy béta nem fogja tudni megoldani a dilemmádat, és oda kell figyelned arra, hogy az ő ötleteik ne húzzák a kéziratodat egy idegen irányba. Mások gondolatai segíthetnek neked más szempontból vizsgálni a történetet, de valószínűleg nem az lesz a jó megoldás, amit javasolnak.

Miért jobb, ha a szerkesztővel dolgozol egy komolyabb írói blokk leküzdésén?

Egy profi szerkesztő vagy írás oktató nem veszi át a történeted fölött az irányítást, nem próbálja megmondani, hogyan folytasd a cselekményt, pontosan mit írj át benne, hanem segít feltárni az elakadás okát, és stratégiákat javasol arra, hogyan tudsz továbblépni.

A gyakorlatlan szerkesztő, ha például lapos a történeted, konkrétan megmondja, hogy rakj bele egy gyilkosságot, akkor is, ha eszedben sem volt krimit írni (megtörtént eset). Ezzel szemben egy tapasztalt szerkesztő tiszteletben tartja az írói szándékodat, és olyan eszközöket mutat, amelyekkel azt a történetet tudod megírni, ami a fejedben él, csak hatásosabban és az olvasó számára élvezhetőbben.

Regénytervezés, de hogyan?

A Regénytervező kurzuson négy hét alatt konkrét regényterveidet is csiszolhatod, de emellett  rengeteg eszközt kapsz ahhoz, hogyan győzheted le az ihlethiányt, amikor úgy érzed, hogy elakadtál egy regénnyel, és semmi ötleted nincs a folytatáshoz.

Olyan gyakorlatokat is veszünk, amik segítségével egy közepes ötletet is továbbfejleszthetsz, és izgalmas, hiteles szereplőket alkothatsz klisés karakterekből.

A kurzuson egy olyan kreatív gondolkozásmódot tanulsz, ami nemcsak a regénytervezés folyamatában segít, hanem megtanulod a könyvpiac és az olvasó szempontjából elemezni az ötleteidet, hogy a legtöbbet tudd kihozni belőlük.

Szeretettel várlak!

Kozma Réka szerkesztő, esztéta
(Az Így neveld a regényedet írástechnikai oldal szerkesztője.)

***

A Regénytervező kurzusra nov.5-ig jelentkezhetsz. Ne maradj le róla!

Milyen programokra várunk még? Az Eseménynaptárért kattints ide.