Biztos, hogy jók az írástechnikai tanácsok?

Amikor az ember elindul az úton, hogy íróvá váljon, előbb-utóbb találkozik nagyon jó írástechnikai tanácsokkal, cikkekel, érdekes könyvekkel, vagy a bétázós csoportban különféle javaslatokkal, és ezek nagyban segítenek a fejlődésben.

A probléma, hogy sokszor ezek törvényként csapódnak le, mintha valami szent vallás dogmái lennének, és nincs fókuszba helyezve az, hogy az írástechnikai tanácsok pontosan azok, amiket a név sugall: javaslatok. Az a tapasztalatom, hogy amikor írók egymásnak magyaráznak, az esetek nyolcvan százalékában tényleg működő tanácsokat adnak, ám húsz százalékban nem ez történik. A cikk témája most ez a kis rész, hiszen ideje erről is beszélni.

Hogyan keletkeznek az írástechnikai tanácsok?

Legtöbb író nem gondol bele, vagy épp nem ismeri azt a folyamatot, ahogyan ez lezajlik. Onnan indul, hogy egy szerkesztő sokéves tanítás után megpróbálja a tapasztalatait általánosságokban megfogalmazni, hogy a következő írói generáció útját megkönnyítse. A tudás kumulatív, az egymás után jövő generációk egymás tudásanyagából építkeznek, és hoznak létre valami újat. Ez egy nagyon jó módszer, és segít abban, hogy ne kelljen kezdő íróként hős bozótharcosként küzdeni a dzsungelben, hanem legyen egy ösvény, amin az írók gyorsabban, könnyebben eljutnak a célig. (Nem őrjítve meg közben a szerkesztőket, hogy minden egyes írónak állandóan ugyanazokat az alapokat kell magyarázni.)

Hazánkba a kétezres évek elején jött át a szórakoztató irodalom modern felfogása az angolszász és német nyelvterületekről. Ezt építették tovább a magyar szerkesztők, pl. Kozma Réka az Így neveld a regényedet oldalon, de én is lerítam a megfigyeléseimet A siker tintájában, illetve számos belső oktatási anyagban. Évek gondolkozása, megfigyelése tapasztalata áll az ilyesmi mögött. Nagyon szeretem ezt a folyamatot, jó dolog leírni a felhalmozott tudást, csodálatos élmény a jó ízű írói beszélgetések, kreatív írás megvitatások. Azonban ezeknek már a leírás pillanatában is megvan a maga problémája, illetve később is bizonyos specifikus helyzetekben jóval szűkebb a hatóköre, mint gondolnánk.

De mire is gondolok?

Az írástechnikai tanácsok tudásanyaga

Amikor egy szerkesztő megfogalmaz egy adott témát, érdemes belegondolni, milyen problémák merülhetnek fel:

Mennyire pontos a megfogalmazás?

Félreérthető-e valamilyen módon? A szerkesztő, mint minden ember, a saját fejében él. Pont ezért jellemző lesz rá, hogy kihagy gondolatokat, mert alapvető tudásanyagnak hisz valamit, vagy sajátos szóhasználattal él.

Mennyire vált el az írástechnikai tanács a környező szövegtől?

Bizony az is előfordul, hogy a szájhagyomány először csak kiragadja a szövegkörnyezetből az adott tanácsot, majd aztán ez a mondat önálló életet kezd élni, egymásnak adják a kezdő írók, végül írástechnikai dogmává válik. Nekem is volt olyan meglepő tapasztalatom, hogy a saját, írásról szóló könyvem alapján próbált egy kezdő író meggyőzni a téves véleményéről, és indoklásul az én mondatomat hozta, ami ugyan valóban elhangzott, csak nem annak a zsánernek kapcsán és nem úgy.

Milyen zsánerben hangzott el a tanács?

Ez is nagy kérdés, ugyanis vannak specifikus tanácsok, amelyek az adott zsánerekben jól működnek, de nem lehet alkalmazni más zsánerre vagy épp korcsoportra. Szerkesztőként egy nagy kiadónál dolgoztam, és többféle zsánerrel foglalkoztam, illetve szerkesztőknek szupervíziót végeztem, és irgalmatlanul sok lektori elemzést olvastam. Ami egyik zsánerben pozitívum, a másikban akár negatívum lehet.

Ha ezt valaki nem érti, mert mondjuk idehaza egyetlen kiadónál töltötte szerkesztőként a karrierjét, és egy buborékban van, vagy épp lelkes önjelölt magánkiadós szerkesztő, akkor gyakran nem ismeri fel saját kompetenciahatárát, és úgy adhat adhat tanácsot, mintha az általános érvényű lenne. Csakhogy nem az. Például láttam hagyományos kiadóhoz került olyan young adult kéziratot, amiből kiszedték a párbeszédek egy részét, kivették a cukiságokat, merthogy túlírtságnak tartották. Megjelenve pontosan ezt hiányolták az olvasók és üresnek érezték a szöveget. A szerkesztő jó szakember volt, csak épp a külföldi szerkesztés terén, és ott sem a ya korcsoportban.

Másrészt, ami jó tanács, miközben elterjed amatőr területre, kezdő írók, béták, amatőr szerkesztők közé, az bizony mutálódhat. Hozzáadódnak olyan magyarázatok, jelentéstartalmak, félreértelmezések, amelyeket nem tartalmazott az eredeti gondolat, és a magyarázónak hiába jó a szándéka és tényleg őszintén a saját szakmai ismereteit át akarja adni, ezek az ismeretek nem elég mélyek. Volt olyan meglepő élményem, hogy Rakéta projektre bejutott író (ez még nem kiadás, hanem fejlesztés volt, kiadói ígérettel), ám amikor elmondtam, mit kellene javítani a kéziraton, azt felelte, ez nem a nyers szöveg, hanem ő együtt dolgozott egy szerkesztővel, és ő íratta ezeket bele. Nem számítottak a szakmai és logikai érvek, hanem jobban hitt egy amatőr szerkesztőnek, akinek sok pénzt kifizetett, és akivel kellemes, jó munkaviszonyban volt. Később az írás más hagyományos kiadónál sem jelent meg, hanem magánkiadásban nyomták ki.

Ennél rosszabb, amikor jó marketingkészséggel rendelkező, önjelölt szerkesztők profinak látszó oldalakon szakmai tanácsokat adnak, de úgy, hogy nem értenek külföldi kreatív írás cikkeket, és félremagyaráznak. Mindig nézzük meg az adott cikkíró szakmai hátterét, ha kétségünk van valamilyen téma kapcsán.

Elavult-e az adott tanács?

Aki a szakmában dolgozik, annak az ismeretei folyamatosan bővülnek. Múlt hónapban hozzáadtam egy újabb pontot az egyik szerkesztői tananyag prezentációjához, teljesen automatikusan, és amikor rákérdeztek, akkor jöttem rá, milyen természetes, hogy állandóan újítom ezeket. Aki öt évvel ezelőtt tanult nálam szerkesztőként, az például ezeket az információkat még nem láthatta.

De maga a szórakoztató irodalom is változik. Minap az egyik szerkesztői megbeszélésünkön szóba került a new adult irodalom. Tíz éve még nem volt biztos, hogy idehaza megjelenik. Aztán betört. Most viszont átalakulóban van (majd lesz erről online előadás).

Az írástechnikai tanácsok és az író személye

Az egyediséget soha nem szabad elfelejteni. A hatalmas tapasztalatból levont általánosságok mindössze iránytűnek alkalmasak, de amikor egy konkrét, adott írásról van szó, lehetséges, hogy az író eszköztára, gondolatvilága, készségei teljes mértékben más módon hatnak. Olyan dolog is jól működhet nála, ami másnál és más szövegben nem. Nagyon sok módon lehet jó regényt vagy novellát írni. Íróként én is rendszeresen áthágok írástechnikai tanácsokat, és jól működik, de csak az adott speciális helyzetben.

Másik dolog, hogy a világ változik, a nyelv formálódik, a narrációs technikák megújulnak, más irányok születnek…

Az új írástechnikai tanácsok a kivételekből születnek. Az irodalom változik, sok kivétel új irányt indít, majd ez válik általános írói tanáccsá, hogy húsz év múlva el legyen vetve mindez, és újabb gondolatok és módszerek jöjjenek.

Ha bármikor megkérdőjeleződik benned, hogy jó-e egy írástechnikai tanács, a legcsodálatosabb kérdés a „miért” szó. Érdemes leülni, mással megvitatni, gondolkozni rajta, mert lehetséges, hogy speciális helyzetben vagy, és jól érzed, hogy valami nincs rendben vele.

(Varga Bea)

*

A következő cikkben megnézzük mindezt konkrét példákon is. Tartsatok velünk!

*

Milyen kurzusaink, programjaink lesznek? Nézd meg az Eseménynaptárban!