Írói ígéret és kiszámíthatóság – hogy is állnak ezek egymással? – Róbert Katalin cikke

Szerkesztőként rendszeresen találkozom olyan helyzettel, amikor az írók nem váltják be a történetük írói ígéretét, és ezt azzal magyarázzák, hogy nem szeretnének valami túl kiszámíthatót, átlagosat írni. Fontos tudnunk, hogy az írók egy része újító, és az újítókat néha csak évekkel (vagy évtizedekkel) később értékelik igazán. De a legtöbb író nem újító – és ezzel együtt szeretne az olvasónak meglepetést okozni. Ez a cikk ehhez a sok-sok nem-újító írónak szól.

Mi az az írói ígéret?

Ezt valószínűleg sokszor hallottátok már, de gyorsan foglaljuk össze: írói ígéretnek nevezzük a mű fő témáját, konfliktusát, a mű zsánerét és a mű hangulatát. Az írók a regény vagy a novella elején tudatosan vagy öntudatlanul, de letesznek egy írói ígéretet. Nagyon ritka az, hogy az olvasó beleolvasson egy történet elejébe, és fogalma se legyen arról, hogy miről akar szólni, milyen zsáner lesz vagy legalábbis milyen a stílusa, alaphangulata. Még ritkább, hogy ha ezekre nem jött rá, akkor is a regénnyel maradjon. (Általában ha a szöveg látszólag (még) nem szól semmiről, akkor a stílus, hangulat fogja meg az olvasókat – de sok olvasónak ez nem elég, nekik sztori kell.)

Sokszor találkozom azzal az írói félelemmel, hogy ha az olvasó a történet nyitásakor azonnal látja, mi a fő téma vagy a fő konfliktus, amelyre a történet fókuszál, akkor azzal maga a mű kiszámíthatóvá válik. Márpedig sok író – teljesen érhető módon – nem szeretne kiszámíthatónak, átlagosnak tűnni. Tovább megyek: a kiadók sincsenek igazából oda a klisés írói megoldásokért.

Az írói ígéret megvalósítását nagyon sok (szórakoztató irodalmi) kiadó elvárja a szerzőtől. A klisés történetvezetés helyett pedig nagyon sok (szórakoztató irodalmi) kiadó vár eredeti ötleteket, megoldásokat.

És ez nem ellentmondás.

Zsáner és téma kapcsolata

Beszéljünk kicsit a kiszámíthatóságról: vannak olyan elemei a történetmesélésnek, amelyek általánosan visszatérnek, sok műre jellemzők. Nemcsak a történet felépítése (bevezetés, a felvetett téma kibontása, tetőpont majd levezetés), hanem az is, hogy egy-egy történettípustól körülbelül mit várunk.

Romantikus mű? Az olvasó arra számít, hogy a szereplők társkeresése/párkapcsolata lesz a középpontban, és jó eséllyel legalább egy részük társat is fog találni.

Krimi? Az olvasó arra számít, hogy lesz egy bűntény (gyilkosság, esetleg valakit elrabolnak, de legalábbis zaklatás, zsarolás, gyilkossági kísérlet), és valaki próbálja kinyomozni, ki az elkövető, megállítani az illetőt, és jó eséllyel sikerrel is jár.

Disztópia? Az olvasó arra számít, hogy a szereplők egy olyan társadalmi berendezkedésben élnek, ami számukra kényelmetlen, és igyekeznek ezen változtatni, a határokat feszegetni, és jó eséllyel sikerrel is járnak.

Lehet, hogy te úgy gondolod, hogy egy fantasy, sci-fi (és ezek összes alzsánere) nem ilyen kiszámítható, de ez azért van, mert az, hogy egy történet fantasy, csak a háttérvilágról ad információt, arról nem, hogy mi történik az adott fantasy világban. Amint mondasz valamit, hogy mi történik (pl. egy harcos kalandokba keveredik), máris kialakul az olvasóban valamilyen kép, elvárás, hogy ez mit jelent. Ugyanígy egy lélektani történet annyit jelez, hogy a főhős helyzetére és belső konfliktusaira fog a mű fókuszálni, de azt nem árulja el, miről szól a mű.

A történet zsánere és fő témája sokszor összekapcsolódik, a fő téma sokszor pontosítja, hogy a zsáneren belül miről lesz szó. Így a lélektani történet fő témája lehet mondjuk az, hogy egy nő ki tud-e lépni egy bántalmazó kapcsolatból. Amíg annyit mondunk, hogy ez egy lélektani történet, a másik fél (akinek beszélünk a műről), nem tud semmit arról, miről szól. (Ezzel szemben, ha azt mondjuk, krimi, a másik félnek lesznek feltételezései.)

A történeted zsánere vagy fő témája nem határozza meg azt, hogyan fejezd be a történetet. Léteznek romantikus művek, amelyekben a páros nem jön össze, krimik, ahol az elkövető győzedelmeskedik, disztópiák, ahol leverik a lázadást. Megteheted, hogy nem a „tipikus” zárást választod. Ettől még az írói ígéretet megvalósítod, hiszen te azt ígérted, hogy egy párkapcsolatról, nyomozásról, disztópiáról fogsz mesélni. Az olvasód meglepődhet, akár bosszús is lehet, mert más zárást remélt – de azt nem mondhatja, hogy nem tartottad be az ígéretet.

Nem minden irodalmi mű célja az, hogy az olvasó boldog és elégedett legyen. Néha pedig az olvasó lehet boldog és elégedett egy nem tipikus zárással is, ha úgy építed fel a történetet.

Az ígéret szép szó

Mikor nem tartod be az írói ígéreted? Ha egy disztópiáról kezdesz mesélni, ahonnan a szereplők elsétálnak (bármilyen nehézség nélkül), és a regény felétől mondjuk egy teljesen más világban élik a mindennapjaikat. Ha egy krimit kezdesz mesélni, de a nyomozást teljesen félretéve inkább a nyomozó és a testvére viszonyával foglalkozol, a kiderítendő bűnügyről pedig több szó nem esik, miközben a testvérek kibeszéletlen gyerekkori traumái feldolgozásra kerülnek. Azaz, ha hirtelen már nem arról mesélsz, amiről az elején meséltél. (A nyomozó magánélete, gyerekkori traumája mellékszálként bekerülhet egy krimibe, de nem szoríthatja ki a bűnügyet.)

Ezen az sem segít, ha nagyon gyorsan letudod az elején felvetett problémát, vagy ha a végén csodás módon megoldódik a dolog. Hiszen ha az olvasót az érdekelné, ki a gyilkos, hátra lapozna. De őt az érdekli, amilyen utat bejárhat a nyomozóval, hogy megtudja, ki a gyilkos.

Számtalan meglepetést lehet úgy okozni az olvasónak, hogy a témát és a zsánert megtartod. Az olvasók, a szerkesztők és a kiadók imádják az ilyen meglepetéseket. Imádják az előkészített meglepetéseket. Egy váratlan fordulat, ami megdöbbent, de logikus, mindenki kedvence. Az elcsépelt, ezerszer látott megoldásokat senki sem szereti a könyvpiacon. Nem attól valósítja meg valaki az írói ígéretet, hogy ilyet hoz.

Ha te íróként meg akarod lepni az olvasódat, az nagyszerű. Egy teljesen átlagos, kiszámítható eseményekkel operáló történet adhat érzelmi élményt, de legtöbbször könnyen elfelejthető. Az a történet lesz igazán emlékezetes, azt fogják az olvasók örömmel továbbajánlani, ami meglepte őket. De tudnod kell, hogy akkor fog jól működni a regényed, novellád, ha a váratlan fordulatot azokon a kereteken belül tartod, amiket te magad a történeted elején felállítottál.

Egyetlen szerkesztőnek vagy kiadónak sem kell vagy szabad megmondania, hogy miről írj. Írj olyan témáról, olyan zsánerben, olyan stílussal, ami téged érdekel! (Írhatsz megrendelésre vagy pályázatra olyan keretek között, amelyeket mások állítottak fel, de akkor ez legyen a te döntésed, hogy követed az adott szabályokat.)

Viszont a saját témádat, zsáneredet, stílusodat tartsd meg a műben végig. Minden történetnek önmagának kell megfelelnie. Ez nem azonos a kreativitás gúzsba kötésével. Sőt. A világon a legkreatívabb dolog játszani azokkal az elemekkel, amelyek „kötelező” részei egy zsánernek vagy témának – úgy, hogy nem szegjük meg az ígéretünket.

Játssz te is!

Jó írást mindenkinek!

(Róbert Katalin író, szerkesztő, kreatív írás oktató)

Olvasnál még írástechnikáról? Itt elérhető minden cikkünk.

Értesülj mindenről időben, kövess minket facebookon!

Érdekelnek írói programok, kurzusok? Kattints az Eseménynaptárra!