
Párbeszéd kisokos – Kiscsatári Zsófia cikke
Bár néha úgy tűnhet, hogy a magyar nyelvtan egy sötét és misztikus tudomány, amit csak a korrektorok érthetnek igazán, a párbeszéd helyesírása pont egy olyan rész, ami nekünk, hétköznapi halandóknak is könnyen elsajátítható.
A szöveg részei
Az Írni akarok! podcast harmadik adásában beszéltünk Róbert Katalinnal alapfogalmakról, és köztük a szöveg részeiről is. Nekünk most a leírásokra nem lesz szükségünk, ezért két lényeges részt szeretnék csak megkülönböztetni: magát a megszólalást, és az ezt követő narrációt (ahol van).
A párbeszéd részei:
Maga a párbeszéd, vagyis megszólalás – illetve az, ami utána narrációban van.
– Hogy mitől függ, kisbetűvel, vagy nagybetűvel folytatódik a narráció? – merülhet fel a kérdés. – Attól, hogy a narráció kapcsolódik-e a megszólaláshoz, vagy sem.
Vannak internetszerte műhelyek, amelyek különböző fogalmakat igyekeznek bevezetni a már létező dolgokra – mi most ezzel nem foglalkozunk, mert teljesen felesleges. Nem kell a megszólalást „szólamnak” hívni (részben, mert elavult kifejezés, részben, mert pontatlan), nevezhetjük a párbeszédet nyugodtan párbeszédnek. A legjobb, ha mindenki érti, hogy miről is beszélünk. Ezért én most a „megszólalás” és „narráció” kifejezéseket fogom használni. A megszólalás, amikor a karakter beszél, a narráció az, amikor nem. (A leírás szót most felejtsük el, ez nem egyenlő a narrációval.)
Mondatvégi írásjelek
A magyar nyelv három mondatvégi írásjelet használ, ezek a pont, a kérdőjel és a felkiáltójel. A pontot kijelentő mondatok végére tesszük, a kérdőjelet kérdő mondatok végére, a felkiáltójel pedig a felkiáltó, óhajtó és felszólító mondatok végére kerül.
Még a ?! is értelmezhető, például egy veszekedéskor, de nyomtatott szövegbe semmiképp ne halmozzuk az írásjeleket így: !!! vagy ???, mert ez nyelvtanilag sem helyes, és az olvasót is irritálja.
Manapság főképp angolból fordított könyvek esetében gyakran látni azt, hogy elmaradnak a felkiáltójelek. Ennek egyik oka, hogy az online kommunikációban is kihalófélben van, hiszen ritkán és csak nagyon indokolt esetben használják a fiatalabb generációk, mert agresszívnek érződik chaten.
A másik ok félig-meddig ehhez kapcsolódik: mivel egyre kevésbé van használatban és a fordító is ember, akit befolyásolnak az őt érő hatások, ezért a magyarra ültetett szövegeknél is egyre csökken a mennyisége, gyakorta megtartják a mondatvégi pontokat akkor is, amikor a karakterek épp üvöltöznek egymással.
Lehet erről azt gondolni, hogy rendben van, mert a nyelv mindig változik, de azt is, hogy ez szomorú változás, a lényegen, hogy a felkiáltójel kezd kihalófélben lévő, veszélyeztetett állatfaj státuszba kerülni, mindez nem változtat. Sok magyar író is ma már túl erősnek érzi a felkiáltójel használatát, egy vérmesebb hangot jelezne vele, mint amit a jelenetbe elképzel, így pontot tesz inkább a mondat végére.
Én személy szerint úgy gondolom, hogy egyrészt a magyar helyesírásnak vannak szabályai, amiket illik betartani, másrészt viszont csak addig érdemes árral szemben úszni, amíg annak értelme van: azaz minden olyan helyen tegyük ki a felkiáltójeleket, ahol kellene és ahol kibírjuk, hogy ott van.
Gondolatjelek
A párbeszédet gondolatjel nyitja, és ha van narráció, akkor ez is választja el tőle.
A Formázási kisokosban már írtam róla, hogyan lehet beállítani, hogy a szövegszerkesztő automatikusan átírja erre az egymás után írt kötőjeleket.
És most nézzük meg gyakorlatban is, hogy mikor hova milyen írásjel kerül, és mikor mit kezdünk nagybetűvel, kisbetűvel!
(1)
– Ez egy kijelentő mondat – mondta a főhős. – Ezért nem került pont a végére. De a narráció végére kellett pont, mert utána egy új mondat indult.
(2)
– Ez egy kijelentő mondat – kezdett bele a főhős –, amit megszakít egy közbeékelődés. Ezért a narrációhoz sem került pont, és a mondatot kisbetűvel folytattuk.
(3)
– Kérdésed van? – kíváncsiskodott a főhős. – Ilyen esetben kikerül a végére a kérdőjel, de a narráció még kisbetűvel kezdődik.
(4)
– Nahát! – kiáltotta lelkesen a főhős. – Kisbetűvel kezdődött itt is a narráció, mert kapcsolódott ahhoz, amit mondtam.
(5)
– Most elmegyek és iszom egy kávét. – A főhős vállat vont.
Itt nem kapcsolódik az előző mondathoz az, amit csinál a karakter, szóval külön mondatnak számít, és nagybetűvel kezdjük a narrációt.
(6)
– Remélem, így egy kicsit tisztább lett a kép. Viszlát! – integetett vidáman a Főhős.
Új sorok, új megszólalók
Egy új megszólalás mindig új sorban kezdődik. Kivétel, ha a megszólalást egy narrációs beékelődés szakítja meg (erre volt feljebb példa).
Ha egy új karakter szólal meg, akkor az ő megszólalása mindig új sorba kerül.
Tehát ha a párbeszéd „csontváza” így fest:
Marcsi: Jó napot!
Bélus: Szervusz, Marcsikám!
Marcsi: Hogy vannak az unokák?
Bélus: Nagyon jól, köszönöm. Fruzsina most megy elsőbe.
Marcsi: Tényleg?
Bélus: Igen, már ilyen nagylány.
Akkor minden egyes alkalommal, amikor változik a megszólaló személye, a megszólalásnak új sorba kell kerülnie.
– Jó napot! – köszönt rá Marcsi. Az öregúr arca felderült, ahogy felismerte.
– Szervusz, Marcsikám!
– Hogy vannak az unokák? – kérdezte a nő.
– Nagyon jól, köszönöm – mosolygott Bélus bácsi. – Fruzsina most megy elsőbe.
– Tényleg?
– Igen – húzta ki magát az öregúr –, már ilyen nagylány.
A negyedik sorba került egy közbeékelődés, ahol két külön mondat közé került narráció, a hatodikba pedig magát a mondatot „szakította szét” egy közbeékelődés. Ezen kívül pedig minden alkalommal, amikor „váltás” volt abban, hogy ki beszél, az új személy új sorban szólalt meg.
Előfordulhat az is, hogy ugyanaz a karakter monologizál, de ezt megszakítja néhol narráció. Ebben az esetben azt érdemes figyelembe venni, hogy minél könnyebben olvasható legyen a szöveg, a tagolással próbáljuk meg valamennyire szellőssé tenni.
Tanulnál Zsófiától? Csekkold a Fülszövegírás workshopot és Manipuláció és intrikák írói kurzust!
Érdekelnek a további cikkei?
Itt írt a zsánerekről, itt a formázási alapokról, itt a hős útja szerkezetről, itt pedig a KPop Demon Hunters kulcsjelenetéről.
Kimaradt valami? Kérdésed van? Oszd meg velünk kommentben!
Érdekelnek írói programok, kurzusok? Kattints az Eseménynaptárra!

