Mi kell egy retelling sikeréhez? – Róbert Katalin cikke

A retelling, azaz ismert történetek – többnyire mesék – újramesélése egy regényben mára már nevezhető örökzöld témának. Természetesen az elmúlt évek során voltak felívelő időszakok, amikor rengeteg retelling jelent meg, és olyan is, amikor az olvasók látszólag belefáradtak abba, hogy ismert mesék alaphelyzeteivel, karaktereivel találkozzanak újra és újra.

Mégis, ahogy a parafrázisok és irodalmi játékok állandó elemei az irodalmi műveknek, úgy az áthallások, egy-egy ismert mű megidézése vagy akár új köntösben elmondott újramesélése is állandónak látszik. Legyen szó az antagonista nézőpontjáról – esetleg eredettörténetéről –, vagy éppen valamilyen csavarról a helyszínben, a szereplők helyzetében, azt kimondhatjuk, hogy a mesék feldolgozása, újraértelmezése állandó eleme a könyvkínálatnak.

A siker örökzöld gyökere

Mi az oka annak, hogy a retelling örökzöld, és annak, hogy egyes művek nagy sikert aratnak, mások viszont érdektelenségbe fulladhatnak?

A siker és a sikertelenség gyökere is ugyanaz: az olvasóval meglévő közös minimum.

Tudjuk, hogy az olvasók egy része szereti ugyanazt a történetet elolvasni sokszor, mert ez pihentető számára. Egy „kiszámítható” kalandregény, krimi vagy romantikus mű, amelyben megjelennek a zsánerhez kapcsolódó alapvető fordulatok, amelyek kísértetiesen hasonlítanak egymásra, ugyanúgy biztonságérzetet nyújtanak a felnőtt olvasónak, ahogy a gyerek örömmel hallgatja meg újra és újra ugyanazt a mesét.

Azonban a retelling sikerének alapja nem az ismétlés, nem az ismert fordulatok újraélése, hanem az olvasó és az író közös élménye. Azaz a retelling akkor lehet sikeres, ha ez a közös élmény megvan, és az új regényben is felismerhetően visszaköszön.

Ahogy a fanfictionök esetében, úgy a retellingben is az olvasó a kedvencét keresi. Azt a karaktert, azt a hangulatot, azt az érzést, amelyet az eredeti műhöz kapcsol, amely miatt különösen élvezte az eredeti művet. Természetesen van olyan, hogy valaki úgy olvas el egy retellinget, hogy nincs szorosabb kötődése az eredeti műhöz, és inkább önálló történetként próbál a regényre tekinteni, de legtöbbször akkor sorolnak az olvasók előre, akkor várnak nagyon egy retellinget, ha erős (pozitív) élmények kapcsolódnak számukra az eredeti műhöz.

Hol csúszhat mégis el?

Ez a közös pont író és olvasó – valamint irodalmi mű és olvasó – között kiváló alapot ad a sikernek. Ahogy a fanfictionök esetében az olvasó kivetíti a műre a saját, az eredeti sorozathoz, filmhez, regényhez kapcsolódó rajongását, pozitív érzéseit, úgy egy retelling esetében is az olvasó a saját előzetes pozitív érzéseivel ül le olvasni.

Csakhogy ez az alap egyben egy veszélyforrás is.

Az olvasó nem üres lapként, teljesen nyitottan veszi a kezébe a könyvet, hogy megismerjen karaktereket, egy történetet vagy háttérvilágot, hanem előzetes feltételezései, elvárásai vannak. És ezek az előfeltevések a saját személyes megéléséből táplálkoznak. Az alapján alakít ki elvárásokat, amit neki személyesen jelentett az eredeti mű.

Nem mindegy, hogy mi fogja meg az eredeti A szépség és a szörnyeteg meséből, vagy mit jelent neki az Aladdinban egy-egy karaktere, mi a kihagyhatatlan kulcspont számára Az oroszlánkirályból. Nyilván minden műhöz kapcsolódnak meghatározó közös élmények, azonban az, hogy egy-egy alapként használt történet mit jelent nekünk, személyenként eltérő, jellegzetes elemeket is tartalmaz. De akár „közkincs”-elvárás, akár egyedi erős érzelem mozgatja az olvasót, az biztos, hogy ezek a sokszor tudattalan szinten meglévő elvárások befolyásolják az olvasói élményt.

Mikor lesz tehát kiemelten sikeres egy retelling történet?

Akkor, ha az író és az olvasók tömegei ugyanazt élték meg, ugyanazt érezték és értették az eredeti műben. Tehát, ha a személyes olvasói előfeltételezés, és az író saját élménye, amit beleír a retellingjébe nagy átfedést mutat. Ha hangulati, karakterábrázolási vagy történetvezetési szempontból ugyanazokat a kulcspontokat tartja az író fontosnak, mint amit az olvasók többsége is annak érez.

Hiszen ilyenkor a retelling csakugyan megadja azt a biztonságérzetet, amit a történetek ismétlése nyújt: régi, kedves, szeretett elemeket. Ráadásul ugyanazokat a dolgokat domborítja ki, amelyekért az olvasó az eredeti műben rajongott.

Ha ez megvan, akkor az olvasó jó eséllyel még jobban fogja értékelni azokat az egyedi elemeket is, amelyeket az író hozzátett a történethez. A háttérvilág különlegességét, vagy a jólismert fordulatok átültetését. Ha viszont hiányzik az az érzelmi élmény, amelyet az olvasó várt, akkor az egyedi elemek elsikkadnak, nem tudja eléggé értékelni őket, és nagyobb csalódást él meg, mint ha egy tökéletlen teljesen önálló történetet olvasott volna.

Ez a kettősség, a nagy siker de a csalódás lehetősége az, ami miatt néhány kiadó óvatos azzal, hogy retellingként hirdessen egy-egy kötetet. Ugyanis egyszerre hozhat hatalmas érdeklődést és elsöprő sikert, ugyanakkor eredményezhet sikertelenséget is abban az esetben, ha a tömegek és a szerző személyes élményei között nincs elég nagy átfedés.

Természetesen egy retellingnek mindig működnie kell önállóan, az eredeti mű beható ismerete nélkül is. A karaktereknek az alapmesénél mélyebbnek kell lenniük, a háttérvilág elemeinek szépen össze kell állnia, és a történetmesélés ívének még azok számára is izgalmas és logikus módon kell kikerekednie, akik nem rajongtak az eredeti műért, vagy akár nem is ismerik. Éppen ezért egy retelling megírása akkor is sok kreatív ötletet igényel, ha létezik egy biztos történetvezetési vagy karakterdinamikai alap, amelyre a szerző épít.

De egy retelling soha nem fog tudni elszakadni az eredeti műhöz kapcsolódó nosztalgikus élményektől. Ez mindig egy olyan extra szűrő lesz, amelyen keresztül az olvasók szemlélik a történetet. És ez olyan, sokszor meg sem fogalmazott elvárásokat hordoz magában, amelyek befolyásolni fogják azt, hogy végeredményben a retelling mennyire sikeres.

Így megtörténhet, hogy egy írástechnikai szempontból kiválóan megírt retelling kevesebb sikert arat az olvasói előfeltételezések miatt. De a közös minimum önmagában nem lesz elég, tehát még ha találkozik is az író és az olvasó élménye, egy olyan könyv, amelynek szerzője magabiztosan alkalmazza a kreatív írás eszközeit még erősebb olvasói élményt, még nagyobb sikert érhet el.

– Róbert Katalin