Tanuljunk popkultból: A KPop Demon Hunters kulcsjelenete – Kiscsatári Zsófia cikke

Világszerte nagyot megy most a Sony újdonsága a Netflixen, a KPop Demon Hunters. Színes, szagos, szórakoztató, kifejezetten jók benne a dalok, van mondanivalója, amit érthetően és koherensen tár a néző elé, ezért még afölött is el lehet siklani némi energiabefektetéssel, hogy a világ és a mágia csak addig működik, amíg nem gondolunk bele egy icipicit sem.

Összességében a KPop Demon Hunters egy jól sikerült animációs film, aminek a készítői ismerik és szeretik a k-popot, ezért is jeleníti meg és figurázza ki helyenként ennyire sikeresen. Viszont történetmesélési szempontból van néhány elem, ami lehetne erősebb, hogy átadja az üzenetet, amit szeretne.

A cikk értelemszerűen spoileres, a film megnézése után érdemes elolvasni.

Hová is tettem a kulcsjelenetemet…?

A KPop Demon Hunters egyik kulcsjelenete az, amikor Rumi felkeresi Celine-t. Ekkor már az élete minden területe összeomlott, a legrosszabb rémálmai beteljesültek. Nem az, akinek hitte magát, amit a világról gondolt téves, és elveszített mindent, amiért eddig dolgozott: a honmoon amit megmenteni próbált most pont miatta összeomlani látszik, a barátai elfordultak tőle, cserben hagyta a rajongókat és az édesanyja örökségét sem tudta beteljesíteni.

Azaz Rumi elérkezett a történetben a mélypontra, amikor minden veszni látszik.

A Celine-es beszélgetés tulajdonképpen az a kulcspont, ahol a végső elkeseredés átfordul egy dacos elhatározásba, amiből megszületik a végső győzelemhez szükséges erő – hiszen a következő jelenetben Rumi kiszabadítja a barátait (és rajongóit) a démonok bűvöletéből és új honmoont hoz létre, miközben legyőzi Gwi-mat.

Viszont a Celine-es jelenetben őrülten sok dologról esik szó.

Nézzük ezért végig lépésről lépésre, milyen témák is kerülnek terítékre a KPop Demon Hunters néhány perces kulcsjelenetében.

Mélypontról a szimbólumváltásig

Rumi legyőzve érkezik, félig démoni alakban, elmondja, hogy kifutott az időből, hogy megmentse saját magát, megszabaduljon a démoni oldalától (amire láttuk, hogy Celine bíztatta, ez volt a mestertervük minden probléma megoldására). Celine ezt látva elejti a fegyverét (hiszen nem bántaná szándékosan Rumit, ez egy olyan nüansz, amit sok néző nem vett észre).

(1) Rumi térdre esik és a kardját feltartva kéri Celinet, hogy végezzen vele, mielőtt még elpusztítja a honmoont/az emberiséget, aminek a védelmére felesküdött. Celine odarohan hozzá, lenyomja a földre a kardot, majd behoz egy új témát:

(2) Elmondja, hogy ígéretet tett arra, hogy megőrzi Rumi édesanyjának emlékét és bár teljesen ellenkezik a világképével, megpróbálta elfogadni Rumit.

Ez nagyon jó, hiszen egy erős belső konfliktust mutat meg a karakterben, ami indokolja a döntéseit, viselkedését. Ami kevésbé örömteli, hogy egyébként a filmben nem látjuk, illetve a konkrét jelenetben egy viszonylag éles témaváltás.

Ezelőtt két jelenetben találkozunk Celine-nel: az egyikben az kerül kimondásra, hogy a gyengeséget sosem láthatja senki, a másikban pedig az, hogy jobb, ha senki nem tud Rumi démoni származásáról. Gyakorlatilag ezek voltak azok a kivághatatlan jelenetek, amik értelmezési keretet adnak a Celine és Rumi közötti viszonynak. Viszont amiről most Celine beszél, azt eddig nem láttuk.

(3) Rumi fennakad az elfogadás szón, és Celine szemére veti, hogy mindig azt mondta neki, rejtse el a démonjeleket.

Rumi származása titok – ha logikusan végiggondoljuk azt, hogy Celine egy olyan narratívával nőtt fel, amiben a démonokat el kell pusztítani, akkor a jelek elrejtése és a vágy arra, hogy megszabaduljon tőlük, Rumi védelmét szolgálja. (Persze, van egy olyan iránya is az értelmezésnek, hogy „jobb nem is tudomást benni a bajról és a szőnyeg alá söpörni, míg el nem tudjuk tüntetni”, de itt nem ez a lényeg.)

Csakhogy Rumi már nem egy olyan világban nőtt fel, ahol a gyengeséget senki sem láthatja – a film során újra és újra találkozik karakterek sebezhető oldalával, legyen szó Miráról, Zoeyról vagy akár Jinuról. (Jinunál nem is a hamis történet a lényeg, hanem sokkal inkább a tény, hogy azért csinálja ezt az egészet, hogy végre elfelejthesse a szörnyűséget, amit tett.)

Az egyik dolog, amit Celine nem ért, hogy már nincs minden úgy, mint az ő idejében.

A másik pedig az, hogy ez a Rumi, akivel ebben a jelenetben beszél már nem az, akinek ő hiszi.

Amikor Mira és Zoey fegyvert emelnek rá, Rumi identitásában átfordul az, hogy „én Rumi vagyok, vadász, akin démonjelek vannak, amiktől meg kell szabadulnom” abba, hogy „Rumi vagyok, vadász, de démon is”. Hiszen megkapja a külső igazolást arról, hogy ő egy démon, mert a vadászok fegyvert fogtak rá. Ez egy olyan pillanatban történik, amikor Celine nincs ott, ő már csak a megváltozott Rumival találkozik, aki számonkéri rajta, hogy miért nem fogadta el annak, ami.

Celine valójában nem is érti, hogy mi a probléma: a korábbi rendszerben és identitásban gondolkozik, abban, hogy a démonok rosszak, senkinek nem szabad tudnia a gyengeségekről, és ennek mentén próbálja kezelni a krízishelyzetet.

Azt mondja Ruminak, hogy még mindig el tudják rejteni a jeleket, azt mondani Mirának és Zoeynak, hogy nem valódiak, mire Rumiből kirobban, hogy nem akar többet hazudozni és hogy Celine nézzen rá és lássa meg, hogy ő egy démon – erre pedig ebben a pillanatban Celine nem képes. Rumi kirohanása démoni energiával megint meggyengíti a honmoont, Celine pedig elismétli, hogy csak úgy lehet megvédeni a honmoont, ha a hibáink, félelmeink nem látszanak.

Rumi erre azt feleli, hogy ha ez így van, akkor örül, hogy el fog pusztulni a honmoon.

Ami itt történik, hogy a honmoon a régi, rossz, hazugságokkal teli rendszer szimbólumává válik a beszélgetésben, és a Huntrix kicsit később létre is hoz egy újat az önmaguk elfogadásából és felvállalásából szerzett erejükkel.

Csakhogy a szimbólum, pontosabban a honmoon szimbólumának megváltozása ebben a vitajelenetben túl homályos. Ugyanis a történet egészen eddig azt mondja, hogy a honmoon az emberi világot védelmező erő, ami a közösség erejéből, a dalok iránti szeretetből születik az emberek szívéből.

Tehát bár drámai a kijelentés és a szívéhez kap a néző, mivel a honmoon nem úgy volt felépítve a film során, mint a „régi rendszer fizikai megtestesülése”, ami, ha gyengeséget mutatunk elveszíti az erejét vagy kilukad, ezért itt ezen a ponton nem érthető tisztán, hogy Rumi mire gondol. Nem láttuk azt, hogy a szégyen, önmagunk felvállalásának hiánya és az őszintétlenség az, ami miatt nem tud arannyá válni a honmoon.

Ez így végigírva teljesen tiszta – miért beszélek akkor róla mégis?

Azért, mert bár ha utólag végiggondoljuk, a KPop Demon Hunters kulcsjelenetének van értelme, a karakterek és a működésük, a szerepük és funkciójuk teljesen érthető, a konkrét jelenetben az események, a következtetések és az egymást követő váltások egyszerűen túl gyorsan történnek meg. Néhány perc alatt lezajlik az egész.

Részben nem az van felépítve a film első részében, hogy ide érkezzünk meg, és nem is ide érkezünk meg logikailag-érzelmileg, hogy ez egy nagy szembesítés azzal, aki jelképezi a múltat és a főhőst visszatartó erőt és rendszert.

Ennek több oka lehet. A legvalószínűbbnek én azt tartom, hogy sok jelenet maradt a vágóasztalon, többek között azok is, amik nagyobb szerepet adtak volna Celine-nek és az ő világképének a történet során.

Egyáltalán nem mondom viszont az, hogy ez hiba lenne: hiszen, ha több szerepet kap ez a szál, akkor az máshová teszi a fókuszt az egész filmben. Amin viszont lehetett volna még igazítani, hogy a(z általam feltételezetten) kimaradt jelenetekhez kapcsolódó elemek ne jelenjenek meg új információként a kulcsjelenetben, mivel ezen a ponton nincs már szerepük, itt már teljesen feleslegesen tudjuk meg azt, hogy Celine milyen nehézségekkel küzdött. Ennek az információnak a történet elején vagy a végén van a helye, nem pedig itt.

És akkor el is értünk a történet végéhez, és a számomra ennél élesebb, bár írástechnika szempontjából kevésbé érdekes problémához: ez egy gyerekeknek targetált film, és tulajdonképpen nincs feloldva az, hogy az anyaszerepet betöltő karakter a régi gondolati berögződések miatt nem tudja teljes egészében elfogadni a szereplőt. (A Turning Red és az Encanto ezt például kiválóan csinálta.) Nincs jelenet, amiben Celine bocsánatot kérne, vagy amiben újra beszélgetnének: Rumi a múltat a főszereplő a pótanya karakterrel egyetemben hátrahagyja. Ez pedig nem egy kifejezetten jó üzenet.

Összegezve

Mindezek mellett a KPop Demon Hunters egy kifejezetten szórakoztató, vidám mozi, és minden egyéb üzenete, a szíve-lelke a helyén van. A szimbólumrendszerét ettől az egytől eltekintve jól kezeli (pl. a vadászokat a honmoon „fegyverezi fel”, abból húzzák ki a használt eszközöket, ami közvetetten azt jelenti, hogy a közösség által adott erő fegyverezi fel őket, ami egy zseniális megoldás).

A karakterek érdekesek, színesek, és a játékidő rövidsége ellenére van alkalmunk néhány okosan kiválasztott jelenetből komplex képet kapni arról, milyen személyek is ők.

A dalok pedig… ha valaki tudja, hogy hogyan lehet az őrült dallamtapadástól megszabadulni a BTS 2026-ra ígért új lemezéig, ne tartsa magában!

Kiscsatári Zsófia

Értesülj mindenről időben, kövess minket facebookon, vagy instán!

Érdekelnek írói programok, kurzusok? Kattints az Eseménynaptárra!