Zsáner kisokos

Van egy nagyon is gyakorlati oka annak, miért érdemes tisztában lenni azzal, hogy a kézirat, amin dolgozol, milyen zsánerbe tartozik.

Amikor majd könyvként a kereskedőhöz kerül, valamilyen kategóriába tartoznia kell. Lehet keverni a zsánereket, senki nem fogja felróni neked, de ha olyan regényt írsz, amiben krimi és romantikus szál is van, akkor fontos tisztában lenni azzal, hogy melyik a jellemzőbb rá, mert a kereskedelem másképp nehezen tudja kezelni (amíg nem terjed el egy zsánerkeveredés és külön polcot nem kap). A könyvesboltokban, webboltokban nem mindegy, hogy melyik részlegre teszik. Ennek szintén egyszerű oka van: a kereskedőnek tudnia kell, hogy elsősorban a krimi, vagy a romantika olvasóinak érdemes-e kiajánlania.

Mindenki így jár jobban: a romantikaolvasók nem olvassák derűs érdektelenséggel végig a hentelős sorozatgyilkosos történetet, és a krimiolvasók sem őrülnek meg attól, hogy ez a két főszereplő már megint egymást nézi ahelyett, hogy nyomoznának.

A lenti listában nem szerepel minden lehetséges zsánerkategória és ezeknek minden létező alzsánere. Mindössze egy körképet mutat, amely segít eligazodni.

Mi a zsáner?

Nem műnem, és nem műfaj.

Egy zsánerbe többé-kevésbé egymástól jól elkülöníthető történettípusok tartoznak. Ha felírunk tulajdonságokat, amelyek történetekre igazak (pl. nyomozni fognak benne, happy end lesz a vége, van benne varázslat, a jövőben játszódik stb.) akkor ezeket a zsánerek halmazaihoz tudjuk rendelni. Lehetnek ugyan átfedések, metszetek, de a zsánerek halmazába kerülő tulajdonságok fedni fogják az általános tudnivalókat.

A zsánerekhez tartoznak különböző alzsánerek is, amelyek színesítik a palettát.

Akció vagy Kalandtörténet

Ahogy neve is mutatja, itt a cselekményen van a hangsúly: a főhősnek, vagy főhősöknek veszélyes, kalandos próbatételek során kell helyt állniuk. Eközben legtöbbször új helyekre utaznak, felfedezik azokat. Érdekesség, hogy a zsáner igen megengedő az epizodikussággal szemben: sok olyan kalandregény van, ami abból áll, hogy a főhős több kisebb kalandot él át, ezeknek a tétjei nem feltétlenül emelkednek, az olvasó mégis örömmel követi. Ez más zsánereknél ritkán működik, a kalandregények esetében viszont zsánerspecifikus sajátosság. Ez persze nem jelenti, hogy mindegyik így épül fel, de amikor igen, az nem hiba.

Alzsánerekben lehet szűkíteni a halmazt arra, hogy hol játszódik a történet: tengeren, lakatlan szigeten, egy elveszett városban, dzsungelben; illetve, hogy mi a külső háttér, ami előtt játszódik: expedíció, kolonizáció, valamilyen háború. Kalandtörténetekhez sorolhatók a westernek is.

Fantasy

A fantasy történetek legnagyobb összefogó tulajdonsága, hogy létezik bennük a mágia, vagy fantasztikus lények. Játszódhat teljesen kitalált világban, játszódhat a mi világunkban, a lényeg, hogy valamilyen módon megjelenik benne a természetfeletti. Sok alzsánere létezik, amelyek mind szűkítenek egy kicsit ezen a meghatározáson – ezek gyakran más zsánerekhez közelítenek, ezért a megkülönböztetés.

Az epikus fantasynek például nagy a közös metszete a kalandtörténetekkel (A Gyűrűk Ura például epikus fantasy és kalandregény is). Az epikus fantasy minden esetben egy kitalált világban játszódik, konfliktusa pedig az egész világra/országra kihat, amelyben a főhős tevékenykedik. Fontos ezért a világ, amelyben játszódik, írói szempontból pedig ennek a világnak a kidolgozása és megmutatása. Az epikus fantasyben van egy jó és egy rossz oldal, akik összecsapnak, mi általában a jót követjük, ahogy igyekszik felülkerekedni a sötétségen. A hősök győzedelmeskednek, még akkor is, ha közben veszteségek érik őket.

A dark fantasy merít a horror zsánerből, a fókusza az emberi természet sötétségén és a természetfeletti rémségeken van. Az epikus dark fantasy megtartja az epikus fantasy optimista kicsengését, hősies hőseit, de az egészet egy sötét, igazságtalan, sokszor kegyetlen világba helyezi.

A grimdark fantasy fő jellemzője és sokak számára vonzereje is a cinizmusa: erkölcsileg szürke karakterek, antihősök, pesszimista vagy realista világábrázolás. Nincs jól megfogható jó és rossz, a világ gyakran erőszakos és igazságtalan, a mágia pedig vagy segít az igazságtalanság rendszerének fenntartásában, vagy nem eléggé szignifikáns ahhoz, hogy feloldja az egyenlőtlenségeket.

A mágikus realizmus gyakran a fantasybe kóstoló szépírók terepe. Általában nincs kidolgozott háttérvilág, nincs elmagyarázva az, hogy hogyan fonódik a realista történetbe a mágia jelenléte, a karakterek gyakran úgy viselkednek, mintha teljesen természetes lenne. Jellemzően előfordul távol-keleti történetekben.

A szuperhős fantasy a képregényeknek köszönhetően jelent meg a popkultúrában. Különleges képeségekkel rendelkező karakterek szerepelnek benne. Ritka az, hogy kilépünk a jó-rossz megkülönböztetésből, de a képregények és sorozatok szintjén már vannak rá ismert példák.

Az urban fantasy, ahogy neve is mutatja, városi környezetben játszódik. Ez lehet kitalált vagy létező helyszín is, amelyen megjelennek a természetfeletti elemek. Nem számít, hogy mindig is léteztek természetfeletti lények és mágia vagy sem; hogy mindenki tud varázsolni vagy sem; és ha nem mindenki, akkor ők tudnak-e a természetfelettiről vagy sem – itt a helyszín számít.

A cozy fantasy újkeletű kifejezés. Általában nem a fantasy szálon van a fókusz a történetben, nem világmegmentéssel foglalkozik a főszereplő, alacsonyabbak a tétek, mint másutt. Viszont nagyon fontos kiemelni, hogy a cozy történetek sem működnek el tétek és konfliktus nélkül, a cozy kifejezés mindössze annyit jelent, hogy 1) alacsonyabbak a tétek (nem hal meg a főhős anyja, ha nem szerzi meg a 100 sárkányaranyat), 2) happy end várható, ez egy biztonságos világ, egy biztonságos történet, nem kell izgulnunk a karakterek életéért.

Horror

„A detektívtörténet megmutatja, hogyan működik az emberi elme. A horror pedig azt mutatja meg, milyen az, amikor csődöt mond.” – John Truby: The Anatomy of Genres

A horror célja az, hogy megijessze az olvasót. Akkor működik jól, ha zsigeri reakciót tud kiváltani az olvasóból. Ehhez sokszor nem elég az, hogy oldalakon keresztül trancsíroznak a történetben, az igazán sikeres és igazán rettegést kiváltó horror történetek gyakran más eszközöket használnak.

Az évek során különböző alzsánerei alakultak ki. Legrégebbi a gótikus horror, a klasszikusnak számító Poe novellák például ide tartoznak. A gótikus irodalom a romantika egyik nyúlványa, általában a történet nyomasztó és/vagy elhagyatott helyszínen játszódik. Fontos elem az elszeparáltság mind helyszín, mind hangulat terén – fizikailag és mentálisan is egyedül marad a rémségekkel a főhős, amelyek miatt egy idő után elkezdi saját ép eszét megkérdőjelezni.

A szörnyes horrorba tartozik minden zombis, vámpíros, démonos, megszállós történet, – ezekben gyakran hullanak a szereplők, miközben próbálnak túlélni és harcolni az őket elpusztítani fenyegető ellenfél ellen.

A pszichológiai horror mélyre merül az emberi elme sötétségében, gyakran a megbízhatatlansággal és az elbeszélő instabilitásával váltja ki a vágyott hatást.

A lovecrafti horror az ismeretlen és felfoghatatlan, kozmikus fenyegetés megmutatásával vált ki hatást, nem pedig a véres jelenetekkel. Az ember, az emberiség teljes jelentéktelenségére világít rá egy mérhetetlenül hatalmas, idegen és közönyös világegyetemben.

Ide tartozhat a weird is, amelyben a horror mellett fantasy és/vagy sci-fi elemek is gyakorta megjelennek. A weird inkább hangulatot fogalmaz meg, mint konkrét zsánerhatárokat, az érzést, amit kivált az olvasóból hátborzongató természetfeletti elemeivel, horror eszköztárával. A weird elmossa a valóság határait, és a különöset hétköznapiként mutatja be, a bizonytalanság érzését akarja megragadni. A csápos borzalommá degenerálódás a horrorban az iszonyat forrása, a weirdben egy átlagos kedd.

Krimi

A krimiben, azaz bűnügyi regényben jellemzően egy rejtély/bűntény áll a középpontban, vagy pedig egy szervezett bűnözői csoport. Rejtély esetében általában egy bűncselekmény felderítését követheti végig az olvasó, de lehet a felderítendő dolog más természetű is. Attól függően, hogy ki az, aki nyomoz; és mennyire barátságos a világ, amelyet megmutat a történet több alzsánert is meg lehet különböztetni.

Az egyik a gengsztertörténet, ami a törvény „másik oldalát” mutatja be, szervezett bűnözői csoport működését. Ez valójában tematikát ad meg, a karakterek és a cselekmény változóit szűkíti. A maffiaregények például gyakorta családregények is.

Léteznek detektívtörténetek, amelyekben rendőrt, nyomozót, ügyészeket, bűnügyi antropológust követ az olvasó, ahogy egy bűntényt próbálnak felderíteni. Változó, hogy milyen mértékben fókuszál a rendőr/nyomozó/stb. konkrét munkájára, mennyire mutatja meg a technikákat.

A hardboiled krimi jellegzetessége a kemény, érzelemmentes, gyakran cinikus vagy kiábrándult detektív főhős, a pesszimizmusba hajló realisztikusság, az erőszak és szexualitás érzékletes ábrázolása, a gyakran komor háttérvilág és a femme fatale karakter megjelenése. A hardboiled világa romlott és korrupt, a főszereplő viszont (cinikus, kiégett páncélja és gyakori alkoholizmusa mögött) általában erős erkölcsi érzékkel és morális tartással bír – néha ez okozza a vesztét is. A manapság népszerű skandináv krimi a hardboiled szellemi örökségét viszi tovább, annak leágazása.

Létezik még a cozy mystery meghatározás. Ebben az alzsánerben az erőszak a „képernyőn kívül” történik. Általában nem hivatásos detektív nyomoz, körülhatárolható helyszínen (pl. egy faluban). Nem ér kevesebbet azért, mert nem tocsog a nyomozó bokáig vérben, mint más alzsánereknél, de ahogy a cozy fantasy esetében is, ez is akkor működik, ha van egy konkrét rejtély, vannak tétek, van motiváció.

Romantika

A romantikus történetek középpontjában mindig a karakterek közötti szerelmi kapcsolat fejlődése, alakulása áll. Az egyik legdinamikusabban változó zsáner, annak, aki ebben szeretne alkotni, érdemes tisztában lennie a friss irányokkal. Jó, hogy ha magán a romantikus szálon is van konfliktus, nem kizárólag külső akadály feszül a szerelmesek közé. Rengeteg alzsánere van, ezek közül sok más zsánerekből kölcsönöz elemeket.

A realista romantikus történetek a mi világunkban játszódnak. Ezek közül említésre méltó a chick-lit, amely kifejezetten könnyed, csevegő hangvételű történet, de a karakterek fiatal felnőttek benne, életkezdéssel, randizással, munkával foglalkoznak, míg például a new adult romantikus történetekben jellemzően egyetemista karakterek szerepelnek.

A más zsánerekkel keveredő romantikus alzsánerek meglehetősen önmagyarázók: a történelmi romantikus regények a régmúltban játszódnak, az akkori társadalmi szabályok, viseletek, esetleg események biztosítják a díszletet a romantikus történethez.

A romantikus fantasy vagy újabban romantasy fontos eleme a fantasy háttér, ugyanannyira, mint a romantikus szál. Mindkettőn kell konfliktusnak lennie, a fantasy szál nem lehet csak díszlet, de nem is viheti el a fókuszt teljes egészében. Bármilyen fantasy történetbe lehet romantikus szálat tenni – az dönti el, hogy fantasyről van szó romantikus szállal vagy romantasyről, hogy a fókusz hol van.

A misztikus romantika természetfeletti lényeket szerepeltet – itt egyértelműen nem a fantasy szálon van a hangsúly, bár kidolgozott lehet ettől függetlenül.

Az erotikus romantikus történetekben nagy jelentősége van a szexualitás ábrázolásának. Akkor működik igazán jól, hogy ha az erotika kapcsolódik a romantikához, a történethez magához, a karakterek belső útjához.

A dark romance egy újonnan felkapott kifejezés, amit jelenleg elég sok mindenre használnak. A dark romance történeteknél fontos az, hogy nem tesz úgy a szerző, mintha egészséges romantikus párkapcsolatot ábrázolna, hanem a szerző és az olvasó is tisztában van azzal, hogy ami a lapokon zajlik, nincs rendben. Nehéz megfogni a dark romance jelentését, mert gyakran használják rosszul megírt erotikus romantikus történetekre, amelyekben a férfi megerőszakolja a női főhőst – elhangzik a „nem” is, szó sincs beleegyezésről –, majd a főhősünk arról lamentál a továbbiakban, hogy mennyire jó volt az, ami történt vele, közben pedig nem kerül kimondásra az, hogy erőszak történt.

Science-fiction

A sci-fi tudományos-fantasztikus műveket jelöl, spekulatív fikcióként hivatkoznak rá. Ennek az oka, hogy a sci-fi legfőbb kérdése a „mi lenne, ha?”. Általában egy elképzelt jövőben játszódnak, technológiai vagy társadalmi változás áll a középpontjukban, amelyet különböző módon dolgoznak fel – akár a tudományos alapokat, akár az erkölcsi vagy filozófiai oldalát vizsgálva.

A sci-finek is rengeteg alzsánere van, akár hard sci-firől – természettudomány, technológia (fizika, kémia, biológia, asztronómia) a középpontban, – akár soft sci-firől – társadalomtudományok (szociológia, antropológia, politológia) képezik a változás alapját – beszélünk.

Ezen a két vonalon tovább indulva van néhány említendő alzsáner.

Az űropera senkit sem meglepő módon űrben játszódik, általában egy fordulatos történet, amely követi a kalandregények pozitív vonásait, ütemeit. Eredetileg negatív jelentéstartalmú kifejezés volt (a szappanoperából átemelve). Űrcsaták, nagy érzelmek, lovagiasság, némi anakronizmus (feudális űrbirodalmak és rokokó divatot követő csillagközi arisztokrácia), mindez az űrben. A sci-fi tudományos igényessége itt nem kifejezetten kell, hogy megvalósuljon.

A posztapokaliptikus történetekben vége a világnak, amit ismerünk, elpusztult, és a főhősnek a romjain kell helytállnia.

A disztópiák egy sötét jövőképet mutatnak. Általában már-már groteszk mértékben kiélesedtek a társadalmi igazságtalanságok, ezeket törvények, szabályozások, esetenként szokások tartják a helyükön. A főhősök egy időpillanatban ez ellen a rendszer ellen fordulnak.

A cyberpunk egyfajta disztópia, azonban vannak külsőségei, amelyek sajátos hangulatot kölcsönöznek neki. A cyberpunk a sci-fi és a hardboiled krimi szerelemgyereke: a világ sötét, cinikus és disztópikus, „hősei” a társadalom számkivetettjei, a technológia pedig, bár csillogó és fényes, de nem megoldja, csak elmélyíti a problémákat és kiélezi a konfliktusokat.

Az alternatív történelmi regények is a sci-fihez tartoznak, hiszen ezeknek is legfőbb kérdése a „mi lenne, ha?”, vagyis a „mi lett volna, ha?” Gyakorta ezeket mégis inkább ahhoz a zsánerhez kategorizálják, amelyhez a sci-fin kívül közel áll. Alkategóriaként érdemes megemlíteni a steampunkot, ami hasonló a cyberpunkhoz abban, hogy sajátságos külső jegyei vannak – gőztechnológia, viktoriánus kor –, közben viszont egyértelműen egy alternatív, de múltbéli valóságot mutat meg.

Thriller

A thriller legfontosabb eleme a feszültség, amit a jó thriller elejétől a végéig fenntart. Általában valami kihívással kell a főhősnek szembenéznie, ami lehet csak rá hatással lévő, de létbiztonságot fenyegető, vagy akár az egész világra kiható.

Érzékelhető átfedés a horror és az akció zsánerrel is, de mégis egy kicsit más, mint ezek. A thrillerekre is jellemző az erőszak plasztikus ábrázolása, a morális kérdések felvetése, de mindez akciódús, cselekményes formában tálalva.

A kémregények tipikus példái a thrillereknek: egy kémet követünk benne, aki megpróbálja elvégezni a feladatát, túlélni az ellenséggel való találkozást, közben pedig akár információt is gyűjt.

A politikai thrillerek fókuszában az intrika és a manipuláció áll. A katonai thriller főhőse valamilyen egységben szolgálatot teljesítő katona. A bűnügyi thrillerben megjelenik egy bűntény, de nem a felderítésén van a hangsúly, hanem az akción, az izgalmas jeleneteken, amelyekbe a főhős kerül.

A pszichológiai thrillerekben a fenyegetés nem fizikai, hanem érzelmi, mentális, pszichológiai.

Történelmi

A történelmi regények valós történelmi korba kalauzolják el az olvasót. A cselekmény során pedig megismertetik annak szokásaival, jellegzetességeivel. Két iránya van: az egyik, amikor egy híres történelmi személy a főhős, vagy legalábbis róla szól a történet; a másik, amikor egy kitalált karaktert mozgat a szerző a kiválasztott történelmi korban. Az alapos kutatómunka mindkét esetben elengedhetetlen. A történelmi regények gyakran egy fontos történelmi esemény korában játszódnak, az olvasóikat pedig pontosan ez a korszak, ez az esemény érdekli, a pontatlanság eltántorítja őket.

Vannak alzsánerek, amelyeket akár ide is lehetne sorolni, mint a történelmi-romantikus, az alternatív történelmi regények, a steampunk vagy akár a disztópia, de ezeket feljebb tárgyaltuk azoknál a zsánereknél, amelyek a történelmiből merítenek.

Kinek szól a regényed?

Nem csak az az egy oka van annak, hogy érdemes tisztában lenni azzal, milyen zsánerbe tartozik a regényed, hogy a kereskedő majd tudja, hová kell tennie. Hanem az is, mert ha tudod, hogy milyen zsáner olvasóinak írsz, akkor tudod, hogy ők mit szeretnek olvasni, mit várnak egyik vagy másik típusú műtől.

Némelyik író nagyon nem szereti, ha „célcsoportokról” meg „olvasói igényekről” magyaráznak neki, pedig ezek masszívan összefüggenek azzal, mennyire tud sikeres lenni egy-egy történet. (Bár vannak zsánerdöntögető kivételek, ezekhez jókor kell jó helyen lenni – erre nem lehet építeni.) Sokszor emögött az ellenkezés, elutasítás mögött valójában egy bizonytalanság húzódik meg, esetleg írástechnikai hiányosság. A jó hír, hogy az írástechnika tanulható – akár önállóan, évek munkájával, akár segítséggel, kurzusokon.

Ha pedig tudod, kit szeretnél megszólítani a történeteddel, akkor azt is könnyebben meg tudod találni, hogy hogyan lehet ezt a csoportot megszólítani. És végső soron mindenki azt szeretné, hogy a története megtalálja az olvasóit.

– Kiscsatári Zsófia

Zsánerspecifikus, általános és részképesség-fejlesztő írókurzusaink.

Eseménynaptár.