Formázási kisokos íróknak – Kiscsatári Zsófia cikke

Gyakran felmerül íróknál, hogy a kiadóknak küldött szöveget hogyan formázzák. Mint szerkesztő, ez a másik oldalról is probléma, mert időnként hosszas levelezést okoz, ha valami nem megnyitható, vagy nem működik.

Ha pályázatra szeretnél beküldeni valamit, általában a kiírásában megadják, hogy milyen elvárások vannak. Ritka, hogy azért esik ki valami, mert 2-es térközt kértek, te pedig 1,5-ösben küldted a novelládat, de azzal, ha betartod a megadott formázási útmutatót, megmutatod, hogy figyeltél a kiírásra és komolyan veszed a pályázatot. Ezért érdemes rászánni az időt.

Ha nem pályázatra küldöd, hanem egyedi úton, gyakran a kiadó weboldalán találsz leírást a szövegformázási elvárásokról, és ilyenkor természetesen nyugodtan kövesd az ott megadottakat.

Amennyiben azonban nincs útmutató, ez a pár tanács hasznos lehet neked.

Az alap logikai elv mindig az, hogy tiszta, könnyen olvasható dokumentumot küldj be a kiadó részére – persze van néhány formázási fosszília is, ezekről is szó lesz. (Összefoglaló az oldal alján.)

1) Kiterjesztés

Mindenkinek érdeke, hogy olyan fájlt küldj, amit meg tud nyitni a kiadói munkatárs. Mélyreható személyes élményem volt, amikor két héten keresztül kellett leveleznem egy szerzővel, hogy elolvashassam a pályázati anyagát.

Lehet, hogy olyan szövegszerkesztőben dolgozol, ami nem támogatja a doc vagy docx kiterjesztést, de az a helyzet, hogy még ha lázadsz is ez ellen, a kiadókban dolgozók jelentős része Word-öt használ. Ezért, ha azt szeretnéd, hogy a kiadó munkatársa foglalkozzon a kéziratoddal, (vagy legalább esélye legyen) érdemes a doc vagy docx kiterjesztést használni.

2) Formázás

A szerkesztők egész álló nap a számítógépük képernyőjét nézik, azon pedig éppen valamit olvasnak. Vannak olyan beállítások, amik könnyebbé teszik a szöveg olvasását, ezért preferáltak kiadói körökben.

Az egyik ilyen a térköz.

Jóval kényelmesebb a szemnek, ha több hely van a sorok között, kevésbé téved el az ember olvasás közben. Ezért a 1,5-ös sorközbeállítást szoktam javasolni, de a 2-es is jól működhet.

A bekezdések között ne legyen extra térköz. Ezt általában ugyanott lehet beállítani, ahol a behúzásokat, lejjebb írok róla.

A másik a betűtípus.

A tipográfia egy izgalmas dolog, de most csak minimálisan megyünk bele. Vannak a talpas és a talpatlan betűtípusok. Talpas a Times New Roman, talpatlan például az Arial. A talpas betűk azért vannak, mert a kis talpaik nyomtatott kiadványokban – mint az újságok – segítenek a szemnek, vezetik azt. Nyiss ki egy regényt, nézz bele: talpas lesz a betű.

Ehhez képest neten mindenhol talpatlan betűk vannak. Ez kisebb méretben is könnyen olvasható marad, és egyébként valószínű, hogy a kiadói munkatárs is képernyőn fogja olvasni a kéziratunkat.

Erről csak azért beszélek ennyit, mert tulajdonképpen nem múlik azon semmi, hogy milyen betűtípust használva küldjük el a kéziratunkat addig, amíg olvasható. Nem fog senki megvető e-mailt írni neked, hogy hát, ígéretes volt a regény első két bekezdése, de egyszerűen szégyentelen, hogy Cambriát használtál a Calibri helyett…

Viszont amit küldesz, azt tényleg legyen könnyen olvasható.

Írok néhány példát, amivel nem lehet mellélőni: Aptos, Calibri/Calibri Light, Arial, Times New Roman, Cambria, Lora.

Amit ne tegyél: ne használj kalligrafikus vagy díszfontokat a folyószöveghez. Ha mindenképp szeretnéd, hogy a fejezetcímek, vagy fejezet eleji nézőpontkarakter neve az általad gondosan kiválasztott, különleges betűvel legyen szedve, rendben. De emlékezz arra, hogy az elsődleges cél a formázásnál, hogy fizikailag minél olvashatóbb legyen a szöveg. Majd amikor jön a kiadás, az ilyen kreatív munkát elvégzi a tördelő, ezt hagyjuk meg neki.

3) Behúzások

Szép dolog, ha megtörténik, hogy a bekezdések első sora kicsit beljebb kezdődik, túléljük nélküle, ha mégsem. Az egyetlen fontos dolog, hogy semmiképpen se használj a behúzásra tabulátort.

A tabulátoros behúzásformázás egy különösen hatékony módja annak, hogy elérd, a szerkesztőnek szörnyű napja legyen, amikor egyesével kénytelen javítgatni. Szerencsére, az első soros behúzás megoldható másképp is:

Wordben rákattintasz a Bekezdés doboz sarkára, a Bekezdés ablakban pedig kiválasztod a Speciális alatt az első sort, és beállítasz valami ésszerű értéket 0,5 és 1 között.

Drive-on Formázás > Igazítás és behúzás > Behúzási beállítások útvonalon lehet előteremteni az ablakot, amire szükséged van. Itt ki tudod választani szintén az első sort, és ugyanúgy 0,5 és 1 közé állítani, amire szeretnéd. A Drive a pontot érzékeli tizedesvesszőnek, ezért 0.5-öt kell beírni.

4) Párbeszédformázás

Ne használj a párbeszéd formázására felsorolást.

Amikor az ember beírja a szövegszerkesztőbe a sor elejére a „-” jelet, a szövegszerkesztő alapbeállítása megörül: hohó, emberünk egy listát akar írni, segítek neki! És szépen beállítja a listaformázást.

– Aztán a szerkesztő visszaküldi a fájlt azzal, hogy akkor ezt most javítani kéne, mielőtt nekiállunk a munkának…
– Mire a szerző nekilát…
– És eltölt egy délutánt a listaformázás törölgetésével és a gondolatjelek szövegbe pakolásával.

Ezt az egész kínszenvedést legjobb még az elején elkerülni. Wordben ki lehet kapcsolni az automatikus listaformázást, a párbeszéd jelöléséhez pedig gondolatjelet használj: –

A Google Documents már a következő évezredben él, mert ha beírsz egymás után két kötőjelet: – -, automatikusan átírja gondolatjellé: –. Ezt a Word is meg tudja tenni, csak be kell állítani: Beállítások > Nyelvi ellenőrzés > Automatikus javítási beállítások > Automatikus formázás beíráskor >  Csere beíráskor: itt bepipálni azt, hogy „Kötőjeleket (- -) gondolatjelre (–)”

5) Szöveg vizuális képe

A szöveg legyen sorkizárt. Tudom, hogy az interneten és az alapbeállításoknál balra zárt van, és valójában nem ront az olvashatóságon ez sem, (sőt, online kifejezetten jót tesz neki) de az általánosan elfogadott a sorkizárt. Ezzel mutathatod meg azt, hogy profi a szöveged.

6) Kommunikáció

A kiadókban is emberek dolgoznak – általában békés, könyvszerető népek, de leterheltek. Annyit megtehetsz értük, hogy amikor kommunikálsz velük, légy udvarias és lényegretörő. Semmi sem lomboz le jobban egy kiadói szerkesztőt, mint amikor azzal szembesül, hogy a szerző – egyébként nem kért – önéletrajza hosszabb, mint a novella, amit küldött.

Ne küldjünk olyan dolgot, ami nem releváns az első kapcsolatfelvételkor. Például mesekönyvhöz küldhetsz illusztrációt, de regényhez ez felesleges. Borítót nem szükséges küldeni, életrajzot is csak akkor érdemes külön file-ban, hogy ha hozzáadott marketingértéke van. Ha pályázati időszakon kívül küldesz be kéziratot, szorítkozz szintén a lényegre.

A másik, hogy ne küldj üres e-mailt sem, amihez szó nélkül oda van biggyesztve a csatolmány. Ennek egyszerű oka az, hogy ez modortalanság, te pedig jó benyomást szeretnél tenni.

Jó, de akkor mégis hol villantsa fel szegény szerző azt, hogy novellapályázatot nyert, vagy íróiskolai kurzust végzett?

Az e-mail szövegében. Az, hogy nem küldesz extra anyagot a kiadónak, nem jelenti azt, hogy ne lehetne megírni az e-mailben, milyen pályázatokon nyertél/voltál döntős, milyen megjelenésed volt esetleg, milyen kurzusokat végeztél el. Sőt, írd meg bátran, hiszen ez releváns információ.

Összefoglalva:

Mindig ellenőrizd, van-e a kiadónak megadott formázási igénye, és ha igen, használd azt. Ha nincs:

• A fájl kiterjesztése legyen doc vagy docx,
• Válassz unalmas, cserébe könnyen olvasható betűtípust,
• A sortáv legyen legalább 1,5; állítsd be, hogy a bekezdés első sora kicsit beljebb kezdődjön (de NE tabulátorral!)
• A párbeszédeket ne felsorolásként formázd és használj gondolatjelet (ne kötőjelet),
• A bekezdések között ne legyen térköz,
• A szöveg legyen sorkizárt,
• Csak azt küldd el, ami releváns az első kapcsolatfelvételkor, és mindig légy udvarias és lényegretörő.

(Kiscsatári Zsófia)

Kimaradt valami? Kérdésed van? Oszd meg velünk kommentben!

Érdekelnek írói programok, kurzusok? Kattints az Eseménynaptárra!